MEZŐGAZDASÁG ÉS IPAR

A településen az éghajlati és domborzati adottságai alapján mindig fontos szerepet játszott a mezőgazdaság. Területén, elsősorban a délies lejtés miatt a barna erdőtalaj fordul elő, melynek termőképessége 60-70 % között mozog. Máriakéméndnek a környező településekhez viszonyítva nagy a közigazgatási területe.

•  Belterület 65 ha 4138 m2
•  Zártkert 25 ha 3056 m2
•  Külterület 1487 ha 2547 m2
•  Szántó 924 ha 4115 m2
•  Erdő 256 ha 8919 m2
•  Gyep 217 ha 0128 m2
•  Egyéb 88 ha 9385 m2
•  Összesen 1587 ha 9741 m2

A legelő területek - mivel a községben az állattartás nem jellemző - kihasználatlanok és gondozatlanok. Az erdők nagy része osztatlan közös tulajdonban van és sorsuk egyelőre bizonytalan. Vadászati tevékenység folyik bennük, de ésszerű, az erdőtörvénynek megfelelő erdőgazdálkodás nincs. A községre adottságainál és hagyományainál fogva leginkább a szőlőtermelés a jellemző. A község keleti oldalán található domboldal a szőlőültetvények otthona. Szinte minden második család foglalkozik szőlőtermesztéssel, melyből bort is készítenek, többségében csak saját használatra. A szőlősgazdák szinte kivétel nélkül valamennyien présházzal is rendelkeznek, melyek két sorban több km hosszúságban épültek a domboldal felső részén.

A községben a II. világháborút megelőzően sok kézműves tevékenykedett. A környező települések lakóit is kiszolgálták az itteni bognárok, asztalosok és híres kovácsok - akiknek gyönyörű kovácsoltvas kerítései ma is ékességei a lakóházaknak. Mára a kézműves foglalkozások a faluban teljesen megszűntek és semmilyen ipari létesítmény sem található Máriakéménden, a vállalkozók sem folytatnak ilyen jellegű tevékenységet. A kereskedelmi egységek száma 5, melyből három élelmiszerüzlet és kettő vendéglátóhely. A magánvállalkozásban működő boltok a lakosság szükségleteit teljes mértékben kiszolgálják, sőt jelentős forgalmat bonyolítanak le az átmenő forgalom révén is.

Épített környezetünk

A községben 215 épület áll, melyekből 203 a lakóépületek száma. A házak többsége a századforduló után épült, de található még néhány olyan ház is, mely idősebb 100 évesnél.
Az épületek öt utcában és két téren helyezkednek el, többnyire oldalhatáron álló beépítésben. Ennél az elrendezésnél mind a lakóépület, mind a gazdasági épületek a telek északi oldalán húzódnak. Az épületek tetőgerincei általában az utcára merőlegesek, az utca felé kétablakos oromfallal és kerítéssel záródnak. A lakóházak többsége a II. világháború előtt épült hagyományos parasztház, de található néhány, napjainkra jellemző modern épület is. Az épületek nagyobb része jó állapotú, karbantartott.
A községen átvonuló főutcán általában nagyméretű, magas belmagasságú épületek találhatók hatalmas melléképületekkel és kapukkal, ahol befértek a szénával megrakott szekerek. Hajdanán itt laktak a gazdag földművesek. A többi utcában a házak szerényebb méretűek, kevésbé díszesek, kisebb melléképületekkel rendelkeznek, ezek voltak a szegényebb családok otthonai.
A halálozások során megüresedő lakóházak néhány hónapon belül gazdára találnak, üres épületek csak elvétve találhatók.

Infrastruktúra

A község infrastrukturális ellátottsága közepesnek mondható. A község a Pécset és Mohácsot összekötő 57-es úttól 3 km távolságra fekszik, ami ugyan kevésnek tűnik, mégis néha nagyon sok. Hátrányát azok az ingázók érzik, akik sokszor átszállással, napi több órai utazással kényszerülnek az időt eltölteni. Mivel a község közelében vasút nem található, a közlekedés kizárólag buszjáratokkal történik, mely nehézkes és megnehezíti a környező településeken történő munkavállalást is.

A község valamennyi belterületi útja szilárd burkolattal ellátott, bár a víz és gázvezetékrendszer kiépítése következtében az utak toldottak-foldottak, kátyúsak.

A járdák kiépítettsége teljes, de némelyik utcában rossz állapotúak, balesetveszélyesek. A községben 1988-ban épült ki a vezetékes vízellátás, melyre minden család rácsatlakozott, így a kutakat gyakorlatilag csak öntözéshez és az állatok itatásához használják.

1994-ben épült meg a gázvezeték, melyre azóta a 215 ingatlanból 114 lakossági és 8 közületi fogyasztó csatlakozott, tehát a gázfűtéses épületek száma megközelíti a 60 %-ot. Ugyancsak 1994-ben épült ki a távbeszélő-hálózat és most már a lakások több, mint a felében található telefon.
2003-ban magánvállalkozó építette ki a csillagpontos kábeltelevíziós hálózatot, melynek köszönhetően jelenleg 160 család szerezhet tudomást a nagyvilágból érkező hírekről és élvezheti a községben történt eseményekről kéthavi gyakorisággal készült Falutévé adását.

Az önkormányzat évek óta tervezi a szennyvízhálózat kiépítését közösen a szomszédos Szederkény községgel. A tervek elkészültek és a két község 1998 óta folyamatosan pályázik állami céltámogatás elnyerésére, ami 2018-ban végre megvalósult, így már az összes alapvető infrastrúktúra elérhető lesz a faluban.

A belvíz elvezetés megoldatlan a községben és ez a terepviszonyok miatt a tavaszi és téli időszakban különösen sok gondot okoz a község lakosságának, ennek megoldása is csak pályázati pénzforrásból lehetséges.